Tyúkok tenyésztésének módjai

A házi tyúk a legfontosabb haszonállatok közé tartozik, amelyek tojás és hús formájában hoz hasznot. Jelenleg egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek az állatok életkörülményeire, ún. welfare. Ennek az a következménye, hogy a tenyésztők kezdenek a tojótyúkok tartásának változására felkészülni. A következő cikkben az alkalmazott istállózási rendszerek egyszerű összefoglalását olvashatják.

A tanyasi tenyésztés rendszere

Ketreces tenyésztés

Ezt a rendszert a múlt évszázad második felében fejlesztették ki. A Welfare elvei és az EU új standardjai a baromfitenyésztésben című módszertani kézikönyvben, amelyet az Állattenyésztési Kutató Intézet (Výzkumný ústav živočišní výroby, v.v.i.) már 2004-ben kiadott, a szerzők kollektívája, MVDr. Květoslav Košař vezetésével, az étkezési tojások termelésének egyes technológiai rendszerei felülbírálásával foglakozott. A szerzők megállapítják, hogy a hagyományos ketrecek, amelyekben a tojótyúk nem érintkezik az ürülékkel, olyan technológiai rendszert képviselnek, amely rendkívül működőképes, és nemcsak a tojótyúkok teljesítményét befolyásoló negatív tényezőket minimalizálja, hanem a csarnok környezetét is (káros istállógázok kibocsátása, a port is beleértve) és a tojások minőségét (fizikális és bakteriális szennyezettség) is befolyásolja. A gondozók tevékenysége leginkább az etető és itató rendszerek, valamint a tyúkok egészségi állapotának ellenőrzéséből áll. A jól kidolgozott technológiai rendszer lehetővé teszi, hogy egy minimális zootechnikusi képzettséggel rendelkező gondozó is kezelhesse.

A tenyésztés jobb feltételeiért harcoló aktivisták és állatvédők igyekezete azonban az EU-ban a tojótyúkok ketrecben való tartásának betiltásához vezetett.  2027. január 1.-től a tojótyúkokat a farmokon már csak madárházakban vagy almon fogják tenyészteni, amit megerősített befedett kifutókkal vagy kültéri kifutókkal lehet kombinálni.

Padlótenyésztés (almos tenyésztés)

A tojótyúkok nagy csoportokban vannak a csarnokokban (ablakkal vagy ablak nélkül), ahol a padló területének egyharmadát alom (szalma, fogács vagy homok) fedi. Asz etetés, ugyanúgy. mint az itatás automatikusan történik vályús vagy köralakú etetőkből és cseppes vagy poharas itatókból. A tojófészkek csoportosak, automatikus felszedéssel, éjszakára ezeket bezárják. Az ülőrudak a rácsos padló felett vannak elhelyezve. A rendszer előnye a szabad mozgás, amely jó hatással van a tojótyúkok egészségügyi állapotára és kondíciójára. A viselkedés természetes megnyilvánulásának lehetővé tételével egyúttal a karmok is köszörülve vannak. A megfelelő istállói közeg bebiztosítása műszakilak könnyedén kivitelezhető. Jó munkafeltételeket kínál az alom és az ürülékek eltakarításánál gépek alkalmazását teszi lehetővé. De a fokozottabb porosság és az istállógázok nagyobb mennyiségű előállítása az ürülékkel való közvetlen érintkezés lehetőségével növeli a fertőző megbetegedés kockázatát. A tojótyúkok nagy csoportban való tenyésztése nem teszi lehetővé a tartósabb szociális kapcsolatok kialakulását, amivel megnő az agresszív viselkedés kockázata, ami kannibalizmushoz is vezethet.  A tenyésztésnek ez a formája úgy az alom jó állapotának az egész tojó ciklus időtartama alatti fenntartása, mint a tojótyúkok egészségi állapotának ellenőrzése szempontjából, igényes.

Madárkalitkás tenyésztés

A ketreces és mélyalmos tenyésztés kombinációjáról van szó.  Rendszerint két – négy szintes ketreces szerkezetről van szó, amelyekbe etetők, itatók, tyúklécek és tojófészkek vannak elhelyezve. A két sor ketrec közötti utcában alom van. A szintek közötti a rostpadlón át az ürülék a szállítószalagra hullik, amelyen a csarnokon kívülre kerül. A tojófészkek lejtő padlója biztosítja, hogy a tojás a gyűjtő szalagra gurul, amely a köszponti szállítószalagra csatlakozik, s ez a tojásokat az osztályozóba és jelölésre viszi. A variáns előnyei közül meg kell említeni a tyúkok szabad mozgásának lehetőségét, ami kedvező hatással van a tojótyúkok egészségi állapotára és kondíciójára. A tyúkok viselkedésének természetes megnyilvánulását is stimulálja, amivel megelőzi a karmok túlnövekedését és a tollak mechanikus kopását. A több szintes elhelyezés lehetővé teszi, hogy a tojótyúkok az agresszív tyúkok elől elmenekülhessenek. Vannak azonban hiányosságai is. Leginkább olyan szempontból, hogy nagy csoportokban a tyúkok nem alakíthatnak ki állandóbb szociális kapcsolatokat, ami a madarak gyakoribb sebesülésében mutatkozik meg, de a tollak kitépéséhez, sőt kannibalizmushoz is vezethet.  A tyúkok mozgásával növekszik a környezet porosodása is, ami sem tyúkoknak, sem a gondozó személyzetnek nem jó. Nagy szám esetében a tyúkok egészségi állapotát nehezebb ellenőrizni.

Kifutós tenyésztés

A tojótyúkok almos vagy madárketreces tenyésztésének variációját jelenti, kifutóval kombinálva. A csarnokok oldalain még tetőket is fel lehet szerelni, amelyek alatt alom van leterítve. A kifutó, ahová a tojótyúkok egész nap kimehetnek, egyúttal azt is biztosítják, hogy a tyúkok a napfény, esetleg a ragadozók elől elbújhassanak. A kültéri itatók telepítése természetes dolog. Ha a tenyésztés ezen módjának előnyeiről van szó, akkor a napon való tartózkodás kedvező hatással van a tojótyúkok mozgásszerveire, a csontok szilárdságára és a tollak minőségére.  Tekintettel arra, hogy a tyúkok egy része folyamatosan a kifutóban van,  a por és az istállógázok szempontjából jobb a csarnokok belterülete.   Figyelembe kell azonban venni, hogy a kifutók hosszútávú használata növeli a tyúkok fertőző és parazitális megbetegedésének a kockázatát. Továbbá a ragadozók ( károkozók és ragadozók) miatt a tojótyúkok nagyobb számban veszhetnek, és nem utolsó sorban megnő a mikrobiálisan szennyezett tojások aránya.

 Mobil baromfitelepek

Igaz, hogy a tojótyúkok számára a mobil tyúkólok újra bevezetése kicsit retrónak tűnhet, de múlt évszázad hatvanas éveiben eltűnt a klasszikushoz nincs sok köze. Maguk a tyúkólok modern technológiai egységek, amelyek nem csak megfelelő komfortot biztosítanak, de könnyen kezelhetők és lehetővé teszik, hogy a tyúkok a kifutóban folyton zöldön legyenek. Pontosítani kell azonban, hogy ez a koncepció az ökológiai gazdálkodók számára alkalmas, akiknek mezőgazdasági területek állnak rendelkezésére.

A tyúkólok rendszerint emeletesek azzal, hogy az emeleten, ahol a tyúkok a tyúkléceken ülnek, isznak és esznek, a rácsos padló alatt ürülékszalag van elhelyezve. Az emeletről a tyúkok egy azona méretű alsó szintre egy átjárón jutnak le, ahonnan egy külső ajtón keresztül a kifutóba tudnak kimenni. A technológiai egység mobilitásának növelése érdekében minden a tető elhelyezett napelemekből nyert villamos energiával van meghajtva.  Ugyanúgy a tető alatt elhelyezett tojófészkek nyitása és zárása is elektromágnessel van vezérelve, amivel meggátolják, hogy a tyúkok a tojófészkekben töltsék az éjszakát és beszennyezzék az almot.

Minden tyúkólnak külön kifutója van, miközben minden tyúknak legalább négy négyzetméter kell, hogy rendelkezésére álljon. A kifutó bekerítésére elektromos hálós kerítéseket használnak, amelyek árammal a tyúkólból vannak ellátva. A vegetáció időtartamára, de még inkább az időjárásra való tekintettel, egy vagy két hétben be kell tartani a tojótyúkok egy helyen való tartózkodásának intervallumát.

 

A jó életkörülmények betartására gyakorolt növekvő nyomás hatására Európában valamennyi haszonállat számára a tanyai istállózási rendszereket fejlesztik és tökéletesítik minden. A baromfitelepeken olyan elemekkel gazdagítják az istálló környezetét, amelyek meghosszabbítják a tyúkok táplálkozási viselkedését, és ezáltal csökkentik az agresszív viselkedésüket, amely nagy koncentrációban elkerülhetetlenül előfordul. A hollandiai tojótyúk-tenyésztők által használt Winter garden vagy Rondeel technológiai rendszerek például egyfajta jólétcsúcsnak  tekinthetők.

 

Háztáji tenyésztés

Egyre népszerűbb trend a csirke tartása a kertben és a hátsó udvarban. Nemcsak friss és ízletes tojást ad a konyhába, hanem lehetőséget kínál az igénytelen és barátságos állatokkal való időtöltésre is. Ha azon gondolkozik, hogy belefog a csirketenyésztésbe, fontos, hogy előtte megismerje annak sajátosságait és követelményeit.

A csirketartás alapvető feltétele a megfelelő hely. A tyúkoknak olyan tyúkólra van szükségük, amely a zord időjárás és a ragadozók ellen menedéket nyújt számukra. Az ól elég nagy kell, hogy legyen, általában 1 m2 alapterületre 4 tyúkkal számolva, de ha több helyük van, nekik az csak jó. Vigyázzon arra, hogy a tyúkólban ne legyen huzat! A tyúkól alapfelszereléséhez tartoznak a fából készült ülőrudak – körülbelül 5 cm átmérőjű tyúklécek, ahol a tyúkok alszanak. Az tyúklécek alá célszerű könnyen tisztítható felületet elhelyezni, hogy az ürüléket könnyen lekaparhassuk. Főleg télen célszerű a tyúkól padlójára almot teríteni, ami lehet forgács vagy szalma. A tyúkól további elengedhetetlen része a tojófészek, amelyek pl. szénával vannak kibélelve, és amelyet a tyúkól bejáratával ellentétes oldalon kell elhelyezni, hogy a tojáskor a tyúk ne legyen zavarva. A fészek javasolt mérete 30 x 30 cm, de ez a tyúk fajtájától függ. A tyúkólban természetesen kell, hogy legyen etető és itató is. Itt javasoljuk az ún. függesztett itatókat, amelyek nem érnek a padlóhoz, amivel a víz szennyeződését előzik meg. A tyúkok számára fontos a kifutó is, ahová a tyúkok kiszaladhatnak és kapirgálhatnak.  A kifutó nagysága a tyúkok számától függ, minimálisan azonban egy tyúkra 4 m2-t kell számolni.

A tenyésztő tevékenysége magába foglalja a tyúkól és a kifutó tisztítását, az ivóvíz cseréjét, és további mindennapi tevékenységeket. A piacon most már olyan berendezés kapható, amely lehetővé teszi, hogy a tenyésztő elmenjen szabadságra. Pl. takarmányadagoló, hordós itatók, automatikus ajtók, stb.