NEM HÁZTÁJI BAROMFIFAJOK TENYÉSZTÉSE – PÉZSMAKACSA ÉS TŐKÉS RÉCE

Míg a hagyományos baromfifajok és hasznosítási típusaik tartásához és hizlalásához léteznek technológiai eljárások, a nem háztáji, de potenciálisan kereskedelmileg kihasználható baromfifajok kapcsán csak néhány utasítás elérhető. Ebben a cikkben a pézsmakacsák és a tőkés récék tenyésztéséről talál alapvető információkat.

Se nem kacsa, se nem liba

Itthon a pézsmaréce háziasított változatát elsősorban kedvtelésből tartják, pézsmakacsa vagy némakacsa néven. A kereskedelmi célokra kitenyésztett ún. barbari kacsa hibridek importálása Franciaországból mintegy nyolcvan éve kezdődött.

A barbari- vagy mulardkacsák intenzív tenyésztése a gyakorlatban csak az 1990-es években kezdődött, amikor a jindřichův hradeci JH Barbaria vállalat elindította a hizlalásra és májtermelésre szánt fehér színű szülőkombinációk importját.

200 nap nevelés után az állomány felkészül a tojási ciklusra, mely az év bármely részében kiválóan befolyásolható az istálló világítási rendje és a táplálék módosításával. Az első tojási ciklus során átlagosan 90 – 100 tojást lehet begyűjteni egy kacsától, a másodikban kb. 80-at, a harmadikban pedig 60-at. A barbari kacsák inkubációs időszaka 35 nap, kb. 37,3 °C előkeltetési hőmérséklettel és 70 %-os páratartartalommal. A kotló kamrában, ahol a tojások az inkubáció utolsó három napját töltik, a hőmérsékletet 36,9 °C-ra kell csökkenteni, a páratartalmat pedig kb. 80 %-ra kell növelni.

A pézsmakacsa levágása jóval költségesebb, mint a pekingi kacsáé. Ennek oka a magasabb megkövetelt környezeti hőmérséklet, az alig feleakkora tojástermelő kapacitás és a hosszabb kotlási és hizlalási idők. Másfelől, azonban, a barbari kacsák jellegzetessége magas zsírtartalmuk, szubkután zsír nélkül. E háztáji kacsa – melynek felmenői között nem szerepel a közismert tőkés réce – húsának minősége minden más háziasított kacsafajtáén túltesz.

Tőkés réce tartási rendszere

A tőkés récék sikeres tenyésztésének alapvető előfeltétele egy elzárt vizes terület, mivel vizen párzanak. December közepétől készítjük fel őket a tojásra, takarmánykeveréküket ilyen célú keverékkel felváltva. A napok hosszabbodásával a récék úgy öt hét elteltével kezdenek tojni, és további kb. három hét alatt érik el maximális tojóképességüket.  A keltetőtojásokat 25 napig inkubáljuk, kezdetben 37,6 °C-on, 55 %-os páratartalom mellett. A 20. naptól a hőmérsékletet egy-két tized fokkal csökkentjük, 37,4 °C-ra. A keltetőben, ahova a tojásokat az inkubáció utolsó két napjára áthelyezzük, a hőmérsékletet 36,8 °C-ra csökkentjük, a páratartalmat pedig 75 %-ra növeljük.

Röviddel kikelésük után a kiskacsák a nevelőistállóba kerülnek, ahol kb. négy hetet töltenek. A nevelőistálló hőmérsékletét kezdetben 30 °C körül tartjuk, de a 10. naptól a kiskacsákat kiengedjük egy elzárt füves kifutóba. Három héten belül hozzászoknak a kinti hőmérséklethez. Egészségügyi óvintézkedésként csak az idősebb kiskacsákat oltjuk botulinum toxinnal, 25 napos korukban. Kereskedelmi forgalomban kapható sztenderd pelletes takarmánykeverékkel etetjük őket, természetesen jó minőségű ivóvizet is biztosítva nekik.

A tenyészgácsérok kiválasztására októberben kerül sor. Az alapvető kiválasztási kritérium az egységes szín és a súly, mely optimális állapotú madarak esetében a kifejlett kacsáknál 1,4 kg, a fiatalabb kacsáknál pedig 1,0 kg. Mivel a tenyésztett récéket általában vadászterületek ellátására használják, a nehezebb, s ezért röpképtelen kacsákat leselejtezik, ahogy azokat is, melyek színváltozatuk miatt nem tartoznak a vadonba.