Lábrothadás a nyulak végtagjain – örök probléma?

A végtagok letaposott járófelületének szőrvesztése nyulaknál az egyik specifikus jellemző, ugyanakkor emlősöknél ez a jelenség viszonylag egyedülálló. A nyúltenyésztők, különösen a kiállításra járók között ismertek olyan esetek is, amikor ún. szőrpusztulás alakul ki. Ezek zavarhatják az állat mozgását és ha a gyógyítás elmarad, jelentős egészségi problémákat okozhatnak.

Hogyan néz ki?

A végtagokon levő lábrothadás különböző mértékben jelenik meg. Az első fázisban nem láthatók szabad szemmel és rejtve vannak a szőr alatt. Ez kritikus állapotnak tekinthető, ugyanakkor könnyen elkerülheti a tenyésztő figyelmét. A következő fázisban megritkul és kihullik a szőrzet, feldagad és bepirul a bőr és fájdalmassá válik a talpakon való járás. A betegség előrehaladott fázisaiban később a nyúl elveszti a mozgásra való hajlamát. A kismedencei végtagokat gyakrabban érinti, de a mellső lábak – különösen a közelmúltban figyelhető meg – már nem kivételek ebben a tekintetben.

Számos genetikai és külső tényezőnek van szerepe az ún. krónikus pododermatitis kialakulásában, amelyeket figyelembe kell venni a „lábrothadás elleni küzdelemben”. A legmeghatározóbbak között meg kell nevezni például:

• Fajta

A lábrothadás megjelenése különösen a nehezebb nyúlfajtákat érinti. Továbbá a rövid szőrű (rex nyulak) fajtáit. Pontosan ezeknél a fajtacsoportoknál lehet inkább a szilárd, mint a rostos padlózatot ajánlani.

• Az állatok állapota

A túlsúlyos nyulaknál, amikor a táplálékadag összetétele nem megfelelő vagy az etetési technika nem adekvát (túltáplálás) gyakrabban fordulnak elő lábrothadásos esetek.

• Az állatok kora

A tenyésztési tapasztalatok szerint lábrothadással különösen felnőtt és idős korú nyulaknál találkozunk. A lábrothadás klinikai tünetének megjelenése fiatal nyulaknál egyedi esetnek számít.

• A padlózat technológiai jellege

A lábrothadás előfordulása hagyományosan az ól padlózata technológiai kialakításának tulajdonítható, azzal együtt, hogy a rácsos padlót gyakran tartják okozónak e tekintetben, de nem biztos, hogy csak erről van szó. A rácsos padló egyértelműen jóval magasabb állathigiéniai szintet biztosít. A rácsok különböző anyagokból készülhetnek – leggyakrabban fémből vagy műanyagból. Különösen a műanyag rácsoknál játszik lényeges szerepet a műanyag minősége (keménység) és kialakítása (felület), tekintetbe véve a nyulak általi rágcsálásnál az esetleges nem-kívánatos ízhatást. A fémrácsoknál ajánlatos műanyag védőréteget felszerelni, amely lefedi a fémdrótokat, amivel részben korlátozni vagy csökkenteni lehet a lábrothadás megjelenését.

• Az aljzat nedvessége és hőmérséklete

A nem-kívánatos megnövekedett nedvesség és az aljzat hőmérséklete jelentősen növeli a lábrothadás veszélyét és a másodlagos fertőzés lehetőségét. Főleg a nyári hónapokban tanácsos gyakrabban tisztítani a ketreceket, hogy a nyulak számára biztosított legyen a viszonylag száraz padlózat.

• A karmok egészségi állapota

Viszonylag kevéssé tárgyalt téma, pedig befolyásolja a lábrothadás kialakulását a nyulaknál, a karmok hosszúsága és egészségi állapota. A nem levágott, hosszú karmok meggörbítik a nyúl ujjait, a végtag nem megfelelő terhelése és fájdalmas járás jön létre (főleg az elhízott egyedeknél), miközben növekszik a lábrothadás kialakulásának vagy módosulásának kockázata.

• Az állat egyénisége

Alapvető szempontként az állat egyénisége is azonosítható. A gyakorlatból nem ritkák olyan ismert esetek, amikor talpon levő zúzódások csak néhány nyúlnál – egy fészekből való testvéreknél keletkeznek, még akkor is, ha ugyanabban a technológiai rendszerben, hasonló táplálékkal vannak tartva.

Ebből a szempontból tehát lényeges az ólon és a táplálékon kívül azoknak az állatoknak a gondos kiválasztása is, amelyeket a továbbiakban szaporítani akarunk.