Kültéri sertéstenyésztés

A szabadon tartott gazdálkodástól a sertések fokozatosan zárt istállókba költöztek, amelyek a kereskedelmi gazdaságokban kifinomult istállózó kapacitássá fejlődtek, a technológiát nem csak az automatizált takarmányozási és öntözési rendszerekben, hanem a stabil környezet kezelésében is alkalmazva, A boldog állatoktól származó egészséges termékek iránti kereslettel összefüggésben azonban az ökológiai gazdálkodás tendenciái már régóta uralkodnak Európában, és így a sertéstenyésztés is reneszánszát éli.

Sertéstenyésztés a szabadban

Az alternatív sertéstenyésztés nemcsak a biotermelőket képviseli, hanem a kistenyésztőket is. Hazánkban a Přeštice-i fekete foltos sertést elsősorban a sertéstenyésztés extenzívebb formáira szánják, amelyet szilárd felépítés és a táplálkozási szint iránti alacsonyabb igényesség jellemez.

Az alternatív hizlalási módszernél a legeltetést alkalmazzák, amit a mi körülményeink között a tenyészidőszakban, azaz május és október között lehet használni. Alkalmas kis és közepes tenyésztők számára, akiknek jobb esetben lehetőségük van saját takarmánynövények előállítására.

Sertéstenyésztés legelőn

A legelő méretét számos változó határozza meg, nevezetesen az állatok tömege, a takarmányban levő takarmány-szárazanyag hozama a legelőn, a legeltetési időszak hossza és az előállított trágyamennyiség, amely nem haladhatja meg a nitrátokról szóló irányelvben meghatározott szerves nitrogén-határértéket.

A legelő párnarendszerben való használata optimálisnak tűnik a sertésekkel az adott területen, amely utána növények nélküli felásott síkká alakul. Az ideiglenes terület elkerítéséhez elektromos kerítést, fakerítést vagy szalmabálákat használnak. Ugyanakkor fontos minimálisra csökkenteni a vadon élő állatokkal való érintkezés kockázatát, ami gazdaságilag is súlyos fertőző betegségek (jelenleg éppen az afrikai sertéspestis) forrása is lehet.

Más állatokhoz hasonlóan a sertéseket is meg kell védeni a kedvezőtlen időjárási viszonyoktól és a legelőn sütő naptól. Emellett a fekhelynek lehetővé kell tennie az összes sertés számára, hogy egyszerre pihenhessenek. Az állatoknak mindig megfelelő mennyiségű jó minőségű ivóvízzel kell rendelkezniük. A magadagolókat úgy kell megtervezni, hogy megakadályozzák a takarmány megromlását.

A takarmányozási költségek megtakarítása mellett ez a sertéstenyésztési rendszer bónuszt jelent a végtermék magasabb minősége formájában is. Különösen az izom alacsonyabb hidroxi-prolin-tartalma és az intramuszkuláris zsír nagyobb aránya miatt a húsuk lágyabb és finomabb.

A sertés táplálkozása

A sertések legelőjének állomány-összetétele eltérő lesz a kérődzők számára kijelölt területétől.Például téli keverékeket (téli árpa, téli borsó, évelő fűfélék, téli búza és téli bükkös részarányával), tavaszi keverékeket (zab, vetőmag és borsó bevonásával) és lóherefüveket állítanak elő hizlaló sertések legeltetésére.

Noha a legeltetés jótékony hatással van a sertések egészségére, ennek elérése érdekében szükséges, hogy a takarmányadag alapvetően szemestakarmányon alapuljon. Ezek kiválasztását nem csak a tenyésztő lehetőségei korlátozzák, hanem a gazdálkodás választott alternatívája is. Például az ökológiai gazdálkodás szabályai szerint a takarmány-adag változatos összetételén túl a biogazdálkodási módban termelt takarmányok használatára helyezik a hangsúlyt.