KECSKETENYÉSZTÉS

A növekvő emberi népességgel összefüggésben és a fehérjeforrások hiánya miatt a kecske, mint egy igénytelen, de rendkívül produktív állat, egyre fontosabbá válik az emberek számára, akiket évezredek óta kísérnek. Mivel tápláljuk a kecskéket és hogy gondozzuk őket?

Mivel tápláljuk a kecskét

Általánosan igaz, hogy a kecske a táplálkozásra igényesebb, mint a juh! A takarmány-adagolás alapja az ömlesztett takarmány (széna, zöldtakarmány, siló, széna, szalma), magokkal (zab, árpa, búza vagy kukorica préselt magvaival) és vitaminos és ásványi anyagokkal kiegészítve. A magos takarmányokat óvatosan adagolják, hogy elkerüljék az anyagcsere-zavarokat. Általában a tenyészidőszakban adják hozzá az állatoknak a terhesség második felében és a szoptató kecskéknek.

A gidákat lehet etetni összetett takarmánnyal, amelyet eleinte a tej mellé adnak kiegészítésként, később pedig szénával kombinálnak.

A táplálásra legigényesebbek az anglo-núbiai kecskék. Ennek oka az, hogy magas termelékenységű állatokat képviselnek, amelyek nagy teljesítményükért cserébe kiváló minőségű etetést igényelnek kereskedelmi alapon, megfelelő adagokban.

Hogy gondozzuk a kecskét

A kecskék csak a tenyészidőszakban tartózkodnak legelőn, a vegetációs nyugalmi időszakban istállókban vannak. A juhokkal összehasonlítva a kecske inkább füvet és gyógynövényeket választ a legelőn, és szeret cserjéket és fákat harapdálni. Ha a legelőn lévő állatok nem férnek hozzá szabadon az istállóhoz, egyszerű menedékhelyekkel kell rendelkezniük, hogy megóvják őket az időjárás hatásaitól. Mielőtt legelőre viszik őket, a kecskék patáit lekezelik és parazitaellenes készítményeket kapnak. Fejős állományokban ellenőrizni kell a kullancsfejeket.

Kecsketenyésztés

Az állománytenyésztés során az anyát és a gidákat közvetlenül a születés után az ellési ólba helyezik, ahol egy-három napot töltenek. Ezután visszatérnek a közös istállóba, amelybe beletartoznak az úgynevezett óvodák is, amelyek kecskegidáknak szánt ólt ​​jelölnek, amelyet a tenyésztők infravörös lámpával szerelnek fel téli ellés esetén. A gidák három – három és fél hónapot töltenek együtt az anyákkal.

 

Kecsketenyésztés tejtermelés céljából

A fejés és a kecske-tejtermékek saját előállítása során elengedhetetlen a maximális higiénia fenntartása. A feldolgozásra szánt tejet gondosan pasztörizálják, és hagyományos eljárásokkal sajt, joghurt, kefir előállításához használják vagy frissen fogyasztják.

Kecske kis gazdaságokban

Az országban tenyésztett kecskék számának körülbelül egyharmada kis gazdaságokban van (legfeljebb öt egyed). A termelt tej saját fogyasztásra kerül. A gidákat hagyományos módon neveli az anyjuk, akivel legalább hat hétig együtt maradnak. Az egyéni ápolás és gondoskodás minimálisra csökkenti a stresszhatásokat és az egészségügyi problémákat a tenyésztés során. A helyzet nagyon hasonló a kis családi gazdaságokban, ahol az állatokat a családtagok gondozzák, akik a szokásosnál magasabb szintű gondozásban részesítik őket.

Tenyésztés nagyobb számú állattal

A kecske-tejtermékek iránti igény arra ösztönzi a tenyésztőket, hogy olyan tenyészeteket hozzanak létre, ahol nagyobb számú állat van, legalább 50–100 darab. A tejtermelési időszak meghosszabbítása érdekében a szüléseket hat-nyolc hétre tervezik. A szülés előtt az anyákat kisebb csoportokba osztják az ólakban, ahol a gidákkal vannak a kolosztrum ideje alatt. Az intenzívebb tejtermelés nyomása lerövidíti a kiskecskék elválasztási idejét, akiket csoportos ólakba helyeznek. A használt tenyésztési létesítmények már tartalmaznak új épületeket, és a technológiai elemek beépítése miatt a kézi munka aránya is alacsonyabb.

Azokban a gazdaságokban, ahol kecsketej intenzív (100-200 darab egyedből) előállítása történik, megpróbálják őket a lehető leghamarabb fejni, és a laktációt a lehető leghosszabb ideig fenntartani. A megelőzés részeként, amely minimalizálja a kokcidiózis előfordulását az utódok nevelése során, ezek közül a gazdaságok közül sok táplál gyógyszeres takarmánykeverékekkel. Ezek olyan gazdaságok, amelyek részben ipari tevékenységet folytatnak, amikor kecsketej készítését végzik, és ahol fizetett alkalmazottak gondozzák az állatokat. A gidákat anyjuktól a születés utáni második napon elválasztják a közös ólakból, ahol kézzel adagolnak nekik vegyes kolosztrumot. Az utódok nagyon korai elválasztásakor azonban a kolosztrum fiziológiás hatása csökken, nem csupán a vegyes adagban való beadás, hanem a nem kielégítő táplálkozási időközök és kisebb adagok adagolása miatt is. Ezért a kiskecskék hajlamosabbak a betegségekre.

Kecske nagyüzemi tenyésztésben

A 400–800 tejelő kecskével rendelkező nagy gazdaságok már ipari alapon működnek. A célzott tejtermelés miatt a gidákat azonnal születésük után elkülönítik az anyjuktól, és etetőgéppel ólakba helyezik őket, ahonnan szükség esetén bármikor összekapcsolhatók egy forró tejitallal, a nap huszonnégy órájában bármikor. Az erre a célra előállított speciális tejes takarmányok nagyon drágák, ami a kecskehús országon belüli bevételszerzése szempontjából olcsóbb alternatívákat kíván, ezek azonban a egészségi komplikációkat jelenthetnek a fiatal kecskék számára.

Tenyésztés hústermelés céljából

A tej mellett a kecskék húst is termelnek. A húsvéti ünnepeken a vágó kecskegidák iránti igény miatt az elléseket általában a télre ütemezik.

A hústermelésre szakosodott fajtát – a búr kecskét – a múlt század kilencvenes éveiben kezdték behozni az országba. Ez egy ellenálló, igénytelen fajta nyugodt temperamentummal, amely szintén nagyon alkalmas a táj karbantartására is. Nálunk a búr kecske még nem jutott túl a hobbi tenyésztés koncepcióján, mivel a kecskehús piaca nem létezik. Ugyanakkor a fiatal kecske húsa gyengéd, lédús és szilárd állagú, erős aroma nélkül. Még az intramuszkuláris zsír sem tartalmaz mellékízeket.