GALAMBOKAT TENYÉSZTÜNK – 1. RÉSZ

Galambtenyésztéssel manapság többnyire a cseh vagy a szlovák tenyésztőszövetségben működő tenyésztők foglalkoznak. A szervezett galambászok tenyésztési céljai éppoly különbözőek, mint a galambfajták. Hasonlóképpen különböznek a tenyésztési, tartási, gondozási, takarmányozási, egyes esetekben a kiképzési és versenyzési módszerek, valamint az erre kiválasztott egyedeknél a hús formájában megjelenő haszon.

Napjainkban a falvak klasszikus képe eltűnőben van, mivel sok városlakó költözik vidékre. Csak kis telkeket szeretnének, amelyek területe a házzal együtt nem haladja meg az 500 m2-t. Ha egy ilyen háztulajdonos galambokat akarna tartani, akkor csakis madárházban teheti, mert a szomszéd, akinek hasonlóan kis telke van, és nem kedveli a galambokat és a galambtartást, hamarosan kifogásolná, hogy galambok ülnek a háza tetején. Természetesen baromfit sem lehet ilyen helyen tartani, nyulat valószínűleg csak háziállatként. Ez azért van, mert minden állat ürüléket termel, amelyet komposztálni kell, és egy szép kis kertben erre nincs hely. A legtöbb, amit egy reménybeli tenyésztő tehet, hogy létrehoz egy kis helyet (valahol a házban) a japán fürj nevelésére.

A múltban mindennapos volt a galambtartás a gazdasági udvarokon. A galambok kiegészítették az állatállományt, de egyben a gazda baromfiudvarának díszei is voltak a kapirgáló, vagy vízi szárnyasok mellett. Néhány galamb érdekes röpte szemgyönyörködtető is volt. A galambokat nem volt nehéz gondozni és etetni, a falu körüli mezőkön bőségesen találtak élelmet. Ezek többnyire olyan galambok voltak, amelyek a mezőkre repültek élelem után kutatva, mint például a Szlovák golyvás galamb, a Cseh kropper, a Morva strucc és mások. Számos szezonális tenyésztelep általában a gazda és családja ünnepi asztalát gazdagította. A felnőtt kiselejtezett galambokból levest főztek, a fiatal galambokat megtöltötték, és sülve vagy más módon elkészítve kerültek az asztalra.

Manapság a galambokat főként szépségükért és a kiállítások és versenyek miatt tenyésztik, a tenyésztők pedig – különösen a nagyobb fajták esetében – a további tenyésztésre alkalmatlan madarak húsát is felhasználják. Ez az írás tehát azoknak a leendő tenyésztőknek szól, akiknél elég hely van a tenyésztéshez, és távol élnek a szomszédoktól, akiket zavarhatna a galambtenyésztés.

Az 1980-as évek végén és az 1990-es években kezdtek megjelenni az országban a kisebb galamb-farmok, valamint a nagyobb, 1000 tenyészpárral rendelkező, vágógalambok előállítására szolgáló farmok. Akkoriban meglátogattam egy Nyitra melletti tenyésztelepet. Fényűzően felszerelt és biztonságos volt, állandó állatorvosi felügyelet alatt. Az értékesítés szerződéses felvásárlással és főként exportra történt. Mára egyik farm sem maradt fenn. A galambhúst jelenleg kizárólag a gazda családjában fogyasztják. A statisztikai adatokban nem szerepel, mivel a galamb Szlovákiában nem számít haszonállatnak, így a galambhústermelésre vonatkozó információk nem jelennek meg a statisztikai adatokban. A galambok tenyésztését és levágását nem szabályozza a vágóállatok tartásáról és levágásáról szóló 230 Sb. sz. 1998. 7. 23-I rendelet sem (SK).

A galambok etetése

Manapság a galambok etetése viszonylag egyszerű. Etethetők klasszikus gabonafélékkel, mint például búza, árpa, kukorica, napraforgó, hajdina stb., de a De Heus új, teljes értékű granulált takarmányaival is. A vállalat Energys HOBBY márkanév alatt olyan takarmánykeverékek értékesítésével foglalkozik, amelyek valamennyi galambfajta esetében felhasználhatók. Az egyes tenyésztők sajátos igényei azonban felvetik azt a kérdést, hogy egy adott tenyészetben mivel kell etetni a galambokat. Az Energys takarmány-kiskereskedők lehetővé teszik a tenyésztők számára, hogy az energiaigénytől függően válasszanak termékeket a galambok számára, magasabb vagy alacsonyabb energiatartalmú takarmánykeverékeket.

A HOLUB UNI granulált teljes értékű takarmány galambok számára, alacsonyabb energiatartalommal. Minden galambfajtánál használható, figyelembe véve a tenyésztő igényeit. Biztosítja az összes fontostáp anyag bevitelét, mivel a galambok nem tudják kiválogatni, mint a vegyes gabonakeverékeket.

A HOLUB PREMIUM teljes értékű takarmány granulátum formájában, magasabb energiatartalommal. Minden galambkategóriánál és -fajtánál használható. Minden fontos tápanyagot biztosít. Ez a keverék különösen alkalmas húsfajták etetésére, de például postagalambok számára is a versenyszezonban.

A tenyésztőnek tehát nem kell külön gabonaféléket vásárolnia a készítendő keverékhez, a granulált takarmánykeverékben minden szükséges megvan optimális összetételben. A granulált takarmányra való átállás során fontos, hogy a keveréket fokozatosan adjuk az addigi takarmányhoz, és fokozatosan növeljük a mennyiséget, amíg a galambok csak granulált takarmányt fogadnak el.

Versenygalambok

A versenyek a kiállításokon a legelterjedtebbek. Ez egy kidolgozott, nemzetközi szinten egységes rendszer. Szépségverseny. Minden fajtának megvan a saját jóváhagyott standardja, amely alapján a kiállításokon a bírók az egyes fajtákat bírálják. A galambok kiváló, nagyon jó, jó vagy nem értékelhető minősítést kapnak. A kiváló minősítést kapott galambok olyan címeket is kaphatnak, mint például a Kiállítási győztes, Regionális győztes, Klubgyőztes, Klubbajnok, Szlovák Köztársaság bajnoka, Európa bajnok. A legjobb négy azonos fajtájú, azonos színtípusú galambkollekció, a Szlovák Köztársaság bajnoka, Klubbajnok, Európa-bajnok.

Egyes fajtákra repülésük a jellemző. Azokat a galambokat, amelyek repülés közben bukfenceznek, bukógalambnak nevezik. Amellett, hogy kiállítják őket a kiállításokon, tenyésztőik repülésben is versenyeznek velük. A galamb minden egyes bukfenccel végrehajtott figuráért pontokat kap. A tenyésztők az ilyen fajták számára külön klubokat hoznak létre. Szlovákiában a Komáromi bukógalamb, a Kassai bukógalamb és a kelet-szlovákiai bukógalamb fajtákat tenyésztik. A komáromi bukógalambk esetében a tenyésztők elsősorban a szépséget tartják szem előtt a tenyésztés során, így ezek a galambok fokozatosan elvesztették bukfencező képességüket. Manapság főként volier galambházban nevelt galambok, elsősorban viszonylag magas anyagi értékük miatt, és hogy ne váljanak a tollas ragadozók prédájává. A legismertebbek és legerősebbek a Birmingham bukógalambok.

A repülés egy másik módja a magasröpte; minden olyan fajta nevében szerepel a magasröptű, amelyet arra tenyésztettek ki, hogy teljesítményét úgy érje el, hogy minél hosszabb ideig nagy magasságban, pontosabban látótávolságon kívül maradjon. Szlovákiában a legismertebb a Szlovákiai magasröptű, a Kassai magasröptű, déli szomszédjainknál pedig a Budapesti magasröptű galamb.

A tippler galambokat maratoni repülésre tenyésztik, olyan magasságban, ahol a tenyésztő figyelheti őket. Štefan Stanislav fiatal tipplerjei Királyfáról 15 óra 50 percig repültek folyamatosan, és új szlovák rekordot értek el (2019). Megemlítek még két egyébként kiváló repülést is Eran Zulbeari tenyésztőnél, amelyek igen kiváló időeredményt érnének el. Az egyikben azonban az egész napos repülés után este nem telepedett le az öreg tipplerekből álló raj, és elrepült a sötétségbe. A második, három galambot felvonultató versenyen egy ragadozó elkapta az egyiket, a másik kettő pedig sötétedésig repült, de a szabályos repülés feltétele, hogy legalább hárman legyenek. Ennek ellenére a szezon leghosszabb idejét érte el, amikor a harmadik futamban öreg galambjai 16 óra 06 percig repültek.

Létezik még galambakrobata fajták csoportja. Ezek a galambok repülés közben különböző figurákat mutatnak be, amelyeket a bírók rögzítenek és egy meghatározott kulcs szerint pontoznak. Tenyésztőik a Csehország-Szlovákia Akrobatikus Galamb Klubban tömörülnek. A versenyek nyílt területen zajlanak – egy nagy réten, áttekinthető környezetben, hogy meg lehessen figyelni a galambok repülését, és hogy ne tudja megtámadni a versenyző galambokat egy ragadozó – sólyom vagy más – a közeli erdőből. A versenyző tenyésztő például a réten kiengedi a ketrecből három galambját. Repülniük kell, és a fajtára jellemző figurákat vagy repülési módot kell bemutatniuk. A bíró utasítására a galambokat ezután felszólítják, hogy szálljanak le a repülőketrecben, és engedjék, hogy bezárják őket. A tenyésztő egy jelzést használ, pl. sípszót, és kiengedi a droppereket, azaz általában fehér színű galambokat, ezek csak a ketrec közvetlen közelében repülhetnek, repülésüket nem pontozzák, ezek jelzik a versenyző galamboknak, hogy szálljanak le. Néhány tenyésztő a szezonban kisteherautót használ galambdúcnak. A galambok hozzászoktak, így az utazás során nem stresszelnek a ládákban, hanem frissen érkeznek a verseny helyszínére, és gyorsan alkalmazkodnak új környezetükhöz.

Külön ágazat a galambtenyésztésben a postagalambok tenyésztése. Tenyésztőik a Szlovákiai Postagalamb-tenyésztők Szövetségében szerveződnek. Ez a legigényesebb galambász sport, ennek a cikknek pedig nem célja, hogy bővebben kitérjen rá. Az érdeklődők az interneten megtalálják az elérhetőségeket.

A húsgalambok tenyésztése külön ágazat, különösen, ha a húsgalambok farmon folyó tenyésztésére gondolok. Erről egy külön bejegyzésben fogunk beszélni.