Enterokolitisz

Enterocolitis (ún. „vékony- és vastagbél gyulladás”, enterokolitisz) a nyulaknál az a betegség, amit Franciaország nyugati részén, 1996 körül fedeztek fel. Az 1997-es és 1998-as évben jelentősen szétterjedt Európa többi államába. Jelenleg Európa tenyészeteinek 90 – 95 %-ában előfordul, a klinikai tünetek eltérő intenzitású megjelenésével.

A betegség gyors, perakut (nagyon erőszakos) vagy akut lefolyásra utal, és magas halálozás (30-80%) jellemzi. Az első tünet a takarmányfelvétel csökkenése. Ezt követi az apátia és a felfúvódás. A tipikus klinikai tünetek közé tartozik a kis mennyiségű vizes széklet. A tenyésztő számára súlyos probléma, hogy a terápia közönséges antibiotikumokkal hatástalan.

Leggyakrabban az elválasztás után levő nyulak (6 – 14 hetes korban) kapják el. Gyakran ez a betegség a tenyészállatokra is hatással van, néha a szoptatott kisnyulakra is.

Első feltételezések az okokról

Természetesen, ahogy az emésztőrendszer minden betegségénél, a tenyésztők itt is először a tápban keresték a problémákat. Különösen a tenyésztésnél, ahol a nyulakat csak teljes takarmánykeverékkel táplálják, gyakran úgy gondolták, hogy a probléma az összetevők összetételében, az egyes összetevők tartalmában vagy a premix összetételében van. A tenyésztők és az állatorvosok a betegség okát a tápkeverék mikotoxin, peszticid, stb. tartalomban keresték.

Mindezeket a hipotéziseket egymás után megcáfolták. Egészséges nyulak sikeres kísérleti fertőzésével cáfolták enterokóliás tüneteket mutató halott és beteg nyulak felhasználásával. Jelenleg csak a fenti tényezők interakcióját tekintik az enterokólia kiváltójának.

Okok

Többtényezős megbetegedésről van szó, amelyet nyilvánvalóan az alábbiak okoznak:

– vírusok: Rotavírusok (elsősorban akut hasmenéses megbetegedést okozó vírusok csoportja), Kalciás vírusok(hasmenéses megbetegedést okozó kisebb vírusok), Parvovírusok(DNS vírusok csoportja), Cirkovírusok;

– baktériumok: E.coli, clostridium (gram pozitív anaerob baktériumok családja, amelyek spórák létrehozására képesek és így sokáig megélnek pl. a talajban. Széles körben elterjedtek az emlősök emésztőrendszerében.), klebsiella (gyulladásokat és gennyes megbetegedéseket okozó baktériumok), egyebek (enterobactericea, streptococcusok);

– paraziták: pasaralus, coccidia.

A betegségre kihatnak egyéb, nem fertőző tényezők is. Sokat közülük a tenyésztő is okozhat. Ezek közé tartozik különösen a tenyésztési higiénia, az ápolás és gondozás, valamint a takarmány minősége.

A megbetegedés terjedése

A terjedés csak vízszintesen közvetlen vagy közvetett lehet, azaz:

– kapcsolat az egészséges és beteg állatok között (nagyon gyakran látjuk a járvány tűzfészekhez hasonló kitörését, amikor az állatok szomszédos ketrecekben vannak);

– a ketrec, szerszámok, adagolók, stb. szennyeződése;

– a tenyésztő útján.

Klinikai tünetek

a) elsődleges – beteg állatokban fokozatosan megfigyeljük az étvágytalanságot, apátiát, a has feszülését és a felfúvódást, székrekedést, gennyet a székletben.

b) másodlagos – hasmenés és halál.

Patológiai – anatómiai lelet

A boncolás során megtaláljuk a gyomorban a táplálék megrekedését (megállását). A gyomor ritka kásás emésztett tartalommal teli, nagy mennyiségű gázzal.

A vékony- és vastagbél dilatált (kiszélesedett) és gázzal telt. Az esetek 40 – 60 %-ában tele vannak gennyel. A nyálkahártya makroszkóposan látható változásoktól mentes.

 

Tenyésztési intézkedések

Mint minden betegség esetében, az allergiás megbetegedések megelőzése szintén előfeltétele minden betegségnek!

Nagyon fontos az állati immunrendszer állapota (megfelelő pestis elleni oltás, myxomatosis, pasterelle). A tenyésztés tökéletes higiéniája, tenyésztési eszközök fertőtlenítése, takarmányozók, mankók stb. Szükségesek.

A betegség eredete befolyásolja az etetés minőségét és módját is. Ebben az összefüggésben hangsúlyozni kell a rendszeres etetés helyett a kisebb dózisokat, a fokozatos etetési átmenetet és a takarmányváltozások minimalizálását. Az is nagyon fontos, hogy a vizet pH = 4,2-re savanyítjuk.

 

Irodalom és egyéb források:

D. Licois, P. Coudert. Le point des recherches sur l’enterocolite épizootique du lapin. 8èmes journées de la recherche cunicole. Paris, 9-10juin 1999. Séance pathologie : Ed ITAVI 33-36

http://www.tours.inra.fr/urbase/internet/resultats/enterocolite/richard.htm