A STRUCCOK TENYÉSZTÉSE ÉS HÍZLALÁSA

Huszonöt évvel ezelőtt még kevés ember hitte volna, hogy a struccok hazánkban úgy viselkedhetnek, mint haszonállatok. Milyen típusú futók alkalmasak tenyésztésre, és mivel etessük őket?

A madárvilág ezen legnagyobb képviselőinek tenyésztése az afrikai kontinensen terjedt el, ahol létrehozták az első struccgazdaságokat háziasított madarakkal, majd átterjedt más kontinensekre, beleértve az USA-t és Európát is. Feltételezhető tehát, hogy a futók háziasított afrikai képviselőjének más sors jut majd, mint a madagaszkári madár óriásoknak, akiket néhány évszázaddal ezelőtt kiirtottak.

A futók jellegzetes tulajdonságai

Az afrikai párosujjú struccok, valamint a dél-amerikai nandui (2 faj) és ausztrál-ázsiai fajok, amelyeket a kazuárok (3 faj), az emuk (1 faj) és a kivi (5 faj) képviselnek, a jobb futók közé tartoznak. Ahogy a nevük is sugallja, olyan madarakról van szó, akik kivételesen erős lábukat használják a helyváltoztatáshoz. Ugyanakkor ez nem igaz a dél-amerikai tinamik esetében, amelyek az új szisztematikus elrendezés szerint szintén az említett nem repülő madarak közé tartoznak. A futómadarak közös vonása a paleognate típusú koponyaalap, a speciálisan kialakult medence, a test, a kopuláló szerv (pénisz) egyenetlen tollazata és a hímivarú tojások és csibék fészkelésének módja.

Megfelelő etetés a struccok számára

A strucc nem tartozik a szigorúan növényevőkhez, a természetben rovarokkal, kicsi emlősökkel, gyíkokkal és esetenként madártojásokkal is táplálkozik. A növényi táplálékból a kétszikű növények leveleit, valamint a magokat és a bogyókat részesítik előnyben. Fogságban a felnőtt struccoknak felkínálják a komplett granulált tápot, amit friss zöldtakarmánnyal, zöldségekkel, almával és gyökérnövényekkel egészítenek ki.

A nőstények és fiatal állatok takarmányadagjának nagyobb arányban kell tartalmaznia a fehérjét. Az ásványi anyagok, különösen a kalcium és a foszfor pótlása nemcsak a csontok fejlődése, hanem a tojásrakás kialakulása szempontjából is fontos.

Az ételek zúzásának és őrlésének támogatása érdekében a struccok apró köveket és homokot nyelnek le. Ha a madarak nem férnek hozzá ilyen anyagokhoz, akkor szemcséket kell kapniuk. A víz iránti igény, aminek a madaraknál mindig frissnek kell lennie, nem csak az éghajlati viszonyoktól, hanem a felhasznált takarmánytól is függ.

A gazdaságokban és hobbifarmokon tenyésztett futómadarak

Afrikai párosujjú strucc

A gazdasági felhasználás szempontjából a legérdekesebb az afrikai nem repülő madarak képviselője – az afrikai párosujjú strucc, amely felnőttkorban eléri akár a 150 kg-os tömeget. A nem repülő szárnyak formájában jelentkező hátrányt ezek a legnagyobb madarak, amelyek 70 éves korukig is elélnek, kiváló látással és hallással kompenzálják. És természetesen futással egy rövid távolságon 50 km / óra feletti sebességet is ki tudnak fejteni.

A szárnyakon és a farkán dekoratív tollakkal rendelkező hím tipikus fekete-fehér színe éles kontrasztban van a nőstény barna-szürke tollával. A láb, a fej és a nyak toll nélküli, illetve csak szőrrel borított. Az utódok a második év végére lesznek színesek, de kilenc hónapos koruktól nemük alapján azonosíthatók. Míg a nőstények két-három éves korban elérik a nemi érettséget, addig a férfiak ezt egy évvel később érik el. A struccfiókák viszonylag gyorsan növekszik, hat hónaposan a tömege akár 50 kg lehet, és a következő hat hónapban ez megduplázódik.

Pampai nandu

A tenyésztett futómadarak másik típusa a jelentősen kisebb (legfeljebb 30 kilogramm súlyú) pampai nandu, amelynek szülőföldje a sztyeppék és szavannák Dél-Amerika keleti részén. A szürke-barna színezetű nőstény világosabb, mint a hím, akinek – ellentétben vele – fekete nyaka van. A fiókák csíkosak. Az életmódjuk és az élelmiszerigényük gyakorlatilag nem különbözik afrikai unokatestvéreikétől. A vad nandu populáció még Európában is él, különösen a Schaalsee bioszféra rezervátumban, ahol a Schleswig-Holsteini gazdaságból elmenekülő madarak telepedtek le. 2018-ban a nandu észak-német populációjában 566 egyed volt, akiknek több mint fele tavaly fiatal volt.

Barna emu

Végül: a gazdaságokban tenyésztéssel szaporodó utolsó versenyző a legnagyobb ausztráliai madár – a barna emu, melynek a tömege legfeljebb 50 kg. Az előző két fajhoz hasonlóan ez a madár, barnás színű összefolyó tollával és kopasz nyakán kék bőrrel, jól alkalmazkodott az éghajlati viszonyainkhoz. Ugyanolyan igénytelen a gondozás és a táplálás vonatkozásában.