A CSEH KÖZTÁRSASÁGBAN TENYÉSZTETT SERTÉSEK ANYAI FAJTÁI

A kereskedelmi sertéstenyésztés egyaránt alkalmaz olyan fajtákat, amelyek szaporodási paramétereikkel és anyai tulajdonságaikkal tűnnek ki, valamint olyan fajtákat, amelyek jó növekedési képességet, ellenálló képességet és jó húsminőséget adnak át utódaiknak. A Sertéstenyésztők Szövetsége hibridizációs programjának keretében a tenyésztők anyai fajtákkal (a cseh fehér nemes és a cseh Landrace fajta) és apai fajtákkal dolgoznak.

Fehér nemes (anyai vonal)

A fehér nemes fajta gyakorlatilag az összes tenyésztési és hibridizációs program sarokköve világszerte. A Cseh Köztársaságban ez alkotja a legnagyobb fajtatiszta populációt, amelyet anyai pozícióban használnak a Landrace fajtával való keresztezés során, hogy F1 generációs kocákat hozzanak létre, amelyek a vágósertések anyái.

A fehér nemes sertést 1926 óta tenyésztik nálunk, amikor bevezették a teljesítmény és az öröklődés hivatalos ellenőrzését. A főleg német nemes sertések és az Angliából származó Large White sertések behozatala segített a tenyésztés stabilizálásában. Kezdetben a fajta szaporodási teljesítményét és küllemét figyelték. A saját teljesítményvizsgálat bevezetése a hasított test összetételének javulását eredményezte, a húsos részek optimális arányával és a zsír arányának csökkenésével. Amikor a nyolcvanas években végrehajtott hibridizációs programban differenciált tenyésztést kezdtek alkalmazni, a fehér nemes sertést anyafajtának minősítették. A kiváló szaporodási teljesítmény elérése az alomban lévő életképes és kiegyensúlyozott malacok magas számával együtt logikusan elsődleges követelménnyé vált az anyai vonal tenyésztésében. Emellett a gyors növekedésre és a kiváló takarmányhasznosításra is figyelmet fordítottak, átlagos izomzat és hústeljesítmény mellett.

1989 után számos nagy fehér sertés behozatalára került sor, elsősorban Angliából, de Dániából, Svédországból és Franciaországból is. A sertéstenyésztés irányítását, beleértve a törzskönyv vezetését is, a Sertéstenyésztők Egyesületére bízták, amely részt vett a tenyésztési program korszerűsítésében. Az 1999. január 1-jén indított program keretében bevezetésre került a nagy fehér fajta új tenyésztési stratégiája. Ez magában foglalta a termékenység beépítését a tenyészérték becslésébe, a szupertenyészvonalak létrehozását és a külső megjelenés értékelésének új megközelítését.

A szupertenyészvonal létrehozásának célja az volt, hogy javuljon a fehér nemes fajta termékenységének növekedése. A termékenység szempontjából legmagasabb tenyészértékkel rendelkező kiválasztott populációban a teljesítményellenőrzést kiterjesztették további tulajdonságokra, mint például az egyéni születési súly, az ösztrogén lókusz genotípusa, a kocák anyai tulajdonságainak pontszámai és az ellés hossza órákban kifejezve.

A tenyésztésre szánt állatok kiválasztásakor előnyben részesítették a nagy testalkatot, azaz a megfelelő marmagasságú és megfelelő testközéphosszúságú egyedeket. Egy másik kritérium az emlőmirigy és a csecsszám volt. A szupertenyészvonalban a minimális csecsszámot az emlőtelepek mindkét oldalán 8/8-ban határozták meg, amelynek mindkét nemben jelen kell lennie. A nemi jellegre is nagy figyelmet fordítottak mindkét nemnél, és nem utolsó sorban a végtagok kialakulására és működésére, amelyek a hosszú életre hajlamosító tényezők. Tekintettel a tenyésztés új irányára, a fehér nemes fajtára a cseh fehér nemes (ČBU) elnevezést kezdték használni. Az e fajtába tartozó állatokra jellemző a nagyobb vagy kifejezetten nagy testalkat, a könnyebb fej, felálló füllel, a finomabb, de szilárdabb csontozat, valamint a szilárd felépítés és a magas fokú stressztűrés. A bőr és a sörték színe fehér. A szülői vonalakat nagyon jó szaporodási teljesítmény, kiváló növekedési teljesítmény, nagyon jó tápanyag-hasznosítás, optimális hústermelés és jó húsminőség jellemzi.

Landrace

A Landrace a második legelterjedtebb fajta világszerte. Az anyafajták közé tartozik, és ez határozza meg a tenyésztését is. Ma a fő kiválasztási kritérium a felnevelt malacok száma vagy az eladott vágósertések száma. Gyakorlatilag a világ összes tenyésztési programja az alom egyensúlyára, a malacok vitalitására, illetve az anya tejhozamára összpontosít. A szaporodáson kívül a Landrace fajtáknál fontos a nagy testalkat, megfelelő testközéphosszal. A nagyon jó növekedési képesség természetes dolog.

A cseh Landrace (CL) tenyésztésének alapjait az 1960-as évek elején Lengyelországból, Kanadából, Németországból, Svédországból, majd később főként Dániából és Norvégiából importált tenyészsertések teremtették meg. A hetvenes évek óta a fajtát sikeresen alkalmazzák F1 generációs keresztezett kocák előállítására (a fehér nemes fajtával) a termelő tenyésztőtelepek számára. A hibridizációs programban még mindig a két alapvető anyafajta egyikeként használják, kiváló szaporodási teljesítményt, az alomban az élve született malacok nagyobb számát és magas növekedési rátát várnak tőle.

A húsminőségi hibák (puha, sápadt és vizes hús – PSE) előfordulása során az 1970-es években a vágóhidakon megállapították, hogy ez a stressz-pozitív egyedek tenyészállományban történt felhasználásának az eredménye(recesszív homozigóták a halotán lókuszban). Nemcsak a stresszre hajlamos állatok felderítésére, hanem a stresszre hajlamos állatok eltávolítására is alkalmazták a halotán-tesztet, amely sikeres volt, és hozzájárult a helyzet javulásához.

A Cseh Landrace sertéseket nagyobb testalkat, finomabb, ám szilárd csontozat és könnyű fej jellemzi. A fülük lapított és viszonylag hosszú. Finomabb, de szilárd felépítésűek lehetnek, és a stresszel szemben nagyfokú ellenálló képességgel rendelkeznek. Bőrük és a sörtéik színe fehér. Nagyon jó szaporodási tulajdonságokkal és magas növekedési rátával rendelkeznek, nagyon jó a tápanyag-hasznosításuk és a hústermelésük.